11 személy, aki soha nem tudja magát kimagyarázni ezekből a kínos helyzetekből

Bizony előfordul, hogy véletlenül olyan szavak, mondatok csúsznak ki a szánkon, amiket abszolút nem úgy értettünk, vagy még jobb egyáltalán nem azt akartuk mondani. Ezzel kínos helyzetbe hozhatjuk saját magunkat, és legszívesebben elsüllyednénk szégyenünkbe addig, míg az emberek el nem felejtik. Természetesen nem csak mi vagyunk ennyire szerencsétlenek, hanem mások is.

A mostani cikkünkben jó néhány megtörtént esetet hoztunk el, amik valóban nagyon kellemetlenek lehettek az illetőknek.

1, “Egy vállalatnál voltam biztonsági őr, ahol az volt a feladatom, hogy ellenőrizzem az ott dolgozó emberek belépő kártyáját. Ezt jobbára a nyakukban vagy az övre csatolva hordták, amit nekem mindene egyes nap meg kellett néznem. Egyik nap egy hölgy félrehívott, aki egyébként csak nemrég került be a cégbe és azt mondta, hogy nagyon kínosan érzi magát mert én reggelente nyaktól lefelé őt nézem. Iszonyú zavarban éreztem magam, de nagy nehézségek árán sikerült megértetnem vele, hogy nekem ez van a munkaköri leírásomban.”

2, “Évekkel ezelőtt az egyik haverunk elkezdett találkozgatni egy csajjal, mely addig fajult, hogy a barátait teljesen lehanyagolta. Gondoltuk, hogy ezért egy kicsit megtréfáljuk őt, ha már ennyire semmibe vesz minket. A szülei elutaztak, ő meg átment a lányhoz, mi viszont jelmezbe öltözve belopóztunk a házukba. Hirtelen lépéseket hallottunk a folyosóról, majd kinyílt az ajtó. Amikor felkapcsolták a lámpát mi előugrottunk és azt kiáltottuk “Tá-dááám”. Kiderült, hogy a nagyszülei voltak, akik egyből szívrohamot kaptak, mikor megláttak bennünket.”

3, “A kisbabánk csak nemrég született meg, mi a férjemmel pedig nem tudtunk betelni a látvánnyal. Amikor sikerült elaltatnunk, hosszú perceken át figyeltük, ahogy szuszog majd hirtelen egy nagyon kínos mondat jött ki a számon. Azt szerettem volna mondani, hogy “rád jobban hasonlít” ehelyett az csúszott ki, hogy “valószínűleg a tied…”

4, “Amikor 16 éves voltam a szüleim elmentek vacsorázni, hogy megünnepeljék az évfordulójukat. Én úgy döntöttem, hogy a szennyes ruháimat kimosom, ezért összegyűjtöttem őket és elvittem a mosógéphez. Hirtelen észrevettem, hogy a rajtam lévő pólót véletlenül leöntöttem kávéval ezért úgy határoztam azt is kimosom. Majd egy hirtelen ötlettől vezérelve minden ruhám levettem és bedobtam a mosógépbe. Ekkor teljesen meztelenül álltam a fürdőszobában majd berohantam a szobámba, hogy felkapjak magamra valamit. Ekkor hallottam, hogy nyílik az ajtó és édesapám lépi át a küszöböt és meglepetten néz. Percekig néztük egymást némán majd az a mondat hagyta el a száját, hogy “Szóval ezt csinálod akkor, mikor nem vagyunk itthon.” Ezután felkapta a tárcáját és becsukta maga mögött az ajtót.

5, “Egy idősek otthonában dolgoztam, ahol voltak olyan idősek is, akik Alzheimer-kórosak voltak. Az egyik bácsi is az volt, akit úgy lehetett lenyugtatni ha pánikrohama volt, hogy szalvétákat tűrt. Egyik nap egy idős bácsi a családjával megjelent az intézményben, mert szerették volna, ha gondozásba vesszük a férfit. Mikor körbevezettük, a bácsi épp szalvétákat tűrt és szomorú szemekkel ránk nézett majd azt mondta “Olyan fáradt vagyok…” Iszonyú kínosan éreztük magunkat, mert olyan volt, mintha az itt lakó időseket mi folyamatosan dolgoztatnánk addig, míg teljesen ki nem merülnek.”

6, “Boltvezetőként dolgoztam egy szupermarketben, ahol 18 éven aluliak is dolgoztak, mint diákmunkások. Ők nem adhattak el szeszes italt, ezért mindig én mentem oda, hogy lehúzzam a kártyám a kasszánál valahányszor szeszes italt vásárló ember állt be hozzájuk. Amikor már negyedszerre hívott vissza a diák, kikeltem magamból és azt mondtam, “Nem fogom megvárni míg betöltöd a 18-at.” Ezek után igencsak elgondolkodtam azon, hogy vajon most milyen véleményük lehet a mögöttem álló embereknek.”

7, “Amikor a lányom 4 éves volt a parkban sétáltunk és ő meglátott egy ázsiai gyermeket, aki épp játszott. Odament hozzá és együtt játszottak, majd a szülei egy idő után felpattantak és szóltak neki, hogy ideje menni. Az én lányom is velük akart menni és pedig mondtam, hogy azt nem lehet. Amikor megfogtam a kezét, ő torka szakadtából elkezdett sírni és kiabálni, hogy velük akar menni. Minden tekintet ránk szegeződött, majd még tovább súlyosbította a helyzetet, hogy a feleségem ázsiai és a kislányunk is rá hasonlít, én viszont teljesen más nemzetiség vagyok. Nagyon nehéz volt meggyőzni az ottani embereket, hogy ő az én lányom.”

8, A párommal van egy közös macskánk, aki nem hajlandó semmi mást enni csak húst. Úgy döntöttünk, hogy ideje őt egészségesebb étrendre szoktatni, viszont a zöldséget magába nem ette meg, így bébiételeket vásároltunk neki. A vásárlások alkalmával mindig érdekes tekintetekkel találkozunk főleg olyan mondatok után, mint a “mi van, ha a kis szőrös nem szereti a cukkinit?” vagy, “nem baj, akkor ma maximum majd vadászik magának valami vacsorát a kertben”.

9, “Nagyjából egy évvel ezelőtt sorban álltam egy szupermarket kasszájánál, ám előttem egy idős bácsi állt, aki nem tudta kivenni a zsebéből a pénztárcáját. 5 teljes percen keresztül próbálkozott, mindhiába nem jött a tárca. Ekkor hozzáfordult és a segítségemet kérte. Én is hiába próbáltam nem tudtam kivenni, mert a tárca túl nagy volt a nadrág zsebe meg szűk. Úgy gondoltam abbahagyom miután észrevettem, hogy milyen tekintettel néznek rám a mögöttem állók. Azt hitték megrontom az idős bácsit. Mondtam az öregnek, hogy kifizetem én a vásárlását, csak menjünk onnan. 3000 forintom bánta, és mindemellett még idős ember megrontónak is tituláltak.”

10, “Az egyik barátnőm ügyvédként dolgozik és ehhez mérten mindig elegáns ruhában jár, tökéletes a haja és a sminkje. Van, hogy engem is teljesen ledöbbent. Néhány nappal ezelőtt gondoltam egy kicsit megviccelem ezért egy hennát csináltattam a fenekemre az ő arcképével. Elküldtem neki, majd rákontrázva ő is küldött egyet… az egészben az a legkínosabb, hogy nem nekem küldte, hanem véletlenül egy ügyfelének. Ezt persze már csak másnap reggel vette észre, mikor az illető visszaírt. Az üzenetben ez állt: mi van, ilyen rosszul fizet az ügyvédkedés?!”

11, “Amikor még kisgyerek voltam, édesanyám egy kisboltban dolgozott, ahova minden egyes nap kitette azt a rajzot, amit én előtte nap készítettem. Egyik nap egy olyan rajzot sikerült kiakasztania, melyen a “hívd a 911-et” felirat volt olvasható. A vevők természetesen egyből értesítették a rendőröket, mert azt hitték, hogy valahol a bolt alatt fogva tart. A rendőröknek persze mindent elmagyarázott, de azért ez mégiscsak kínos.”

Add Comment