Karantén alatt készült képek, amik bebizonyítják, hogy ne mindig higgyük el azt, amit látunk

Egy jó fotós aranyat ér. Rengeteget tanulnak a perspektívákról, és hogyan tudjanak jó képeket készíteni. A legtöbb ember a járvány ideje alatt sokat volt otthon, ahol folyamatosan kaptuk a tudósításokat arról, hogy hol és mennyien vannak. Azonban a valóságban nem minden úgy volt, ahogy azt a média bemutatta. Ezekről rántja le a leplet két dán fotós Ólafur Steinar Gestsson és Philip Davali, akik bemutatják nekünk, hogy nem kell mindent elhinni, amit a tv-ben és az újságokban látunk.

1.A két művész megelégelte, hogy sokszor nem valóságot látjuk, így kitalálták, hogy fogják a fényképezőgépeiket és készítenek olyan képeket, amit a média nyújt nekünk ezüsttálcán, és olyat is, ami a valóság. A legtöbb országban különböző óvintézkedéseket hoztak a vírús megfékezésére, volt ahol teljes vesztegzár alá került városok, és volt, ahol azért adtak engedményeket és az emberek kimehettek az utcára, vásárolni.

.Az első kép teljesen jól mutatja be, hogy nem mindegy milyen objektívet használ a fotós. Az első képnél teleobjektív lencsét használtak, és olyan szögből készítették a képet, aminél az az ember érzése, hogy senkit nem érdekelnek az óvintézkedések, a szükséges 1,5 métert nem tartják be egymás között.

Majd gondoltak egyet és lefényképezték a valóságot egy nagylátószögű lencsével. A különbség óriási, jól lehet látni a képeken, hogy az emberek türelmesen várnak, egymás között betartva az ajánlott távolságot. Mivel elsősorban cseppfertőzéssel terjed a koronavírus, ezért hozták ezt a szabályt, amit a legtöbb ember betart. Maga a vírus még így sem 100%-ban elkerülhető, de kisebb az esélye, hogy terjedjen egyik emberről a másikra.á

A fotósok elmondták, hogy sokszor az első képhez hasonlókat láttak a tv-ben, amire rendkívül sok miniszter, egészségügyi dolgozó hivatkozott. Ez egyfajta feszültséget is okozott a társadalomban, hogy az emberek nem képesek betartani ezeket az apró intézkedéseket.

2. Szintén teleobjektívet használtak itt is az első képnél. Az emberek Dániában kimehettek a parkokba, közterekre, de folyamatosan rendőrök pásztázták a területeket. Nemcsak ő miattuk, a saját egészségük érdekében is betartották a távolságokat, még ha elsőre nem is úgy tűnik. A szabad levegő a legtöbb lakásban ragadt embernek igazi megváltás volt, akik pedig nem egy háztartásban élnek, ők maszkot viseltek.

A fotósok elmondták, hogy minden esetben az emberek hozzájárulását kérték a képek és maga a projekt elkészítéséhez. A fotósok továbbá azt is elmesélték, hogy talán itt ezeknél a képeknél rendkívül nagy jelentősége van a perspektívának és egy jól beállított szögnek. A tömeghisztéria, a folyamatos egymásra mutogatás miatt szükséges volt már ennek a projektnek az elkészülése.

3. A következő helyszín, amit nyakukba vettek, a közeli park volt, ahol több ember üldögélt békésen és beszélgetett a mellette ülővel. A legtöbb köztéri hely ott is zárva volt, egy-két kivétellel. Játszótereken például szintén nem lehetett gyerekeket látni. Dániában szintén figyeltek a folyamatos fertőtlenítésre, de nem parancsolhatták meg az embereknek, hogy ne tegyenek egészségügyi sétákat. A képeken talán úgy tűnik, mintha ez senkit nem érdekelne. Kristian elmondta, hogy valamilyen szinten ilyenkor egy fotósnak is hatalmas felelőssége van abban, hogy milyen jellegű képeket készít, amit később a médiának átnyújt. Nem mindegy mit látunk rajta, mert az ember általában olyan, hogy azt hiszi el, amit lát.

Az emberek itt is betartották a távolgásokat, és sok mindenkinél volt elérhető távolságban kézfertőtlenítő. A projekt ötletét egyébként a szerkesztőség, ahol dolgoznak, nagyon üdvözölte és örültek annak, hogy elsőként tudják közölni az emberekkel a valóságot. A parkban egyébként nem lehetett látni idősebbeket. A koronavírus legtöbb áldozata idős, krónikus beteg, így rájuk ott is fokozottan figyelnek.

4. A teleobjektív lencse rendkívül csalóka tud önmagában is lenni. Így olyan érzést kelt bennünk, mintha nem lennének távolságok. A padon megpihenő emberek legtöbbje a két szélén ült, nem érintkeztek egymással. Jól látni a képeken, hogy leginkább fiatalok vannak rajta, de a kormány ott is felhívta a figyelmet arra, hogy kerüljék a nagyobb társaságokat. Dániában egyébként azért látni ennyi fiatalt, mert ők elsőként nyitották meg újra az iskolákat, óvodákat és bölcsődéket.

Ez a dán társadalomban elég nagy széthúzást jelentett, mivel rengeteg szülő nem értett egyet a döntéssel, így elkezdtek petíciót aláírni, amit a kormánynak be is nyújtottak. A kormány különböző szigorításokat vezetett be az iskolákban : 2 méteres távolság a padok között, szünetekre kis csoportokban mehetnek ki a diákok, az udvarokra pedig különböző jeleket festettek fel, hogy betartsák a diákok egymás között a távolságokat.

5. A teleobjektív lencsét akkor használják a fotósok -ahogy elmesélte- amikor egy tárgy messze van, ezáltal kicsit közelebb kerülünk ahhoz, amit szeretnénk fényképezni. Ezt használják sajtótájékoztatókon, labdarúgó-mérkőzéseken is.


A nagylátószög pedig gyakorlatilag olyan, mint a szemünk. Ezzel sokkal szélesebb képeket tudunk készíteni, ha valamihez túl közel vagyunk. Hasonló képeket már több okostelefonnal is tudunk készíteni, így ehhez nem kell különösebben drága fényképezőgépet venni.

A két fotós a képekkel és a projekttel kapcsolatban rengeteg pozitív visszajelzést kapott. Elmondták, hogy tényleg nagyon fontos ilyen vészterhes időkben az, hogy az emberek hiteles, és megfelelő képeket, információkat kapjanak a világról, a médiának pedig ebben hatalmas felelőssége van, hogy azokat ne ferdítse el. Nyilván, a legtöbb ilyen oldal és csatorna a nézettségre megy, de ennek nem most van az ideje.

Forrás

Add Comment